1. forduló

- Na nehogy már egy kis hülye világjárvány miatt ne tudjunk órát tartani! – mondom a szívem csücske tizenegyedikeseimnek a tábla előtt állva. ( A fél osztályt előtte való nap pont az én órám után küldték haza karanténba. )

- Osztom a linket, és hajrá! – biztatom őket, aztán elindítom Ibsen Nóráját a YouTube-ról.

2. forduló

- Persze, jövő héten hozok még egy lámpát otthonról. Aztán hajfényt is teszünk a modellre. – ígérem a kilencedik órában, fél négy körül a lelkes szakköröseimnek. Tüsszentek vagy kettőt a maszkba, és arra gondolok, hogy egész nap az orromon volt ez a vacak.

Amúgy meg fáradtnak érezem magam. Hosszú nap volt. Jön a félév.

3. forduló

- Rohadt hideg van, pedig megy a fűtés. – gondolom hazaérve. - A forró zuhany alatt is vacogok, ez gyanús... Javítani kellene még az éjjel, van, akinek ettől függ a félévi jegye. Lehet, hogy lázas vagyok? Évek óta nem voltam lázas. Hol a lázmérő? Pffff……… Azt a legutóbb a gyereknek adtam.

Előkotrok valami higanyos csodát még az özönvíz előttről. Csak úgy kúszik felfelé benne a higanyszál, mint januárban az infláció. Én meg nem javítok aznap már semmit, hanem helyette inkább csak jobb napokat látott eszkimóként, bebugyolálva vacogok az egyik kanapén.

4. forduló

Másnap nem megyek suliba. A körzeti orvosunk rövid telefonos értekezés után a színe elé rendel.

- Te nem szoktál lázas lenni. – mondja, és gyanakodva méreget. Legalább száz éve ismer már, szerintem minden nyavalyámat fejből tudja.

Aztán, lesből támadva, mint valami szkafanderes rozmárvadász, megcsáklyázza az orromat a rendelő hátsó bejáratánál, az udvaron. Szürreális a kép. Ha kívülről látnám magam, biztosan jót röhögnék, így viszont leginkább csak az életemért küzdök. Három hörgés és két krákogás között, kezemmel jelezve próbálom a tudtára adni, hogy jól van már, vonuljon vissza, mert kb. a kisagyamnál jár épp azzal a piszkafával.

A teszt negatív, de persze korábban keljen fel egy gagyi teszt, ha át akarja verni az én dokibácsimat. Ő a szemének hisz, nem holmi teszteknek. Hazahajt, és ígéri, hogy rám küldi a PCR – kocsit. Minekutána a pálcika rövid látogatást tett az agyamban, ennek a hírnek már nem tudok annyira maradéktalanul örülni

.

5. forduló

Az egyik szülő az osztályomból telefonál, hogy a gyereke is pozitív. Intézem az osztály karanténját itthonról. Szedem az adatokat, egyeztetek az igazgatónővel. Tompa a fejem, van olyan információ, amire négyszer is rákérdezek. Értetlenkedek, mint Mari néni, mikor először látja az Emanuelle -t a falusi mozi matinéján. Milyen listát küldjek? Hány nap a karantén? Kinek üzenjek?

Ráz a hideg, egy jobbfajta electric boogie bajnokságon jó eséllyel indulnék most a mozgásommal anélkül, hogy megerőltetném magam. Évágyam nincs. Fél szelet pirítóson meg egy fél almán működöm egész nap, pedig a férjem lassan már hazahordja nekem az egész csemegeboltot.

6. forduló

Mesterszintre fejlesztem a kanapén fetrengés művészetét. Amikor kicsit alábbhagy a vacogás, javítok egy sor dolgozatot. Egy sor dolgozat, egy sor fetrengés, egy sor dolgozat , egy sor fetrengés…

Meg kell írni a féléves beszámolókat is, meg le kell zárni mindenkit…

Öt tizednél minden kétesnek a jobb jegyet adom. Nem tudtam megkérdezni őket, így érzem korrektnek. Na én sem fogok már „Véreskezű Hajnikaként” bevonulni a suli történetébe….

7. forduló

Kihagyom a családi ebédet, helyette itthon űzöm a legújabb hobbimat, a kanapén fetrengve vacogást. Este nyolcra ígérték a PCR kocsit, kora délután jön. Nincs benne a gyorsteszthez reagens, mert gyári hibás csomagot kapott a mentős. Sebaj. Új népszokást honosítunk meg a faluban: vidám orrturkálás a kiskapuban állva. Szinte hallom is már az ehhez kapcsolódó csujogatót:

„Nyisd ki babám kapudat, kapudat,

Hagy turkáljam orrodat, orrodat!

Nagyra tátsad a szádat, a szádat,

megnézem a gigádat, gigádat!

Ijjujujuju…”

8. forduló

Anyám legalább ötször hív, hogy mi az eredmény. Eredmény nincs. Van viszont a hidegnyavalya mellé most már jó kis csirizes orr is. Levegő se ki, se be.

Meg lelkifurdalás, hogy szegény kollégák most helyettem is húzhatják az igát. Ingyen. Mert túlórát, helyettesítést már senkinek nem fizetnek.

Minek is! Még felvetné a pénz azt a sok ingyenélő tanárt, akik egyébként is túl sokat keresnek, ahhoz képest, hogy évente csak 6 hónapot dolgoznak. A munkanapokon amúgy is délben már otthon vannak. A pénzt meg nyaranta vasvillával forgatják a dél-francia vidéki házuk csűrjében, ahová a három hónapos nyári szünetek idején rándulnak le tivornyázni.

9. forduló

Megvan a teszt. Pozitív. Épp ezen a napon járna le a karanténom. Értekezem a körzeti orvosommal, ír fel még egy kis antibigyót, mert a hidegnyavalya tüntetően nem vesz arról tudomást, hogy nekem papír szerint már gyógyultnak kéne lennem.

10. forduló

Már csak egy szem van az antibigyóból. Nem vacogok, mint a fagyis kocsiba tévedt mezei pocok, de leginkább csak ténfergek, mint az őszi légy. A kanapéval megszakítom az elmúlt napokban szorosra fűzött kapcsolatom.

Az osztályom már újra suliba jár. Lassan kiheverik azt a sokkot is, hogy a karantén idejét 5 napra csökkentették.

Én még a héten itthon dekkolok, és csendben hálát adok a Jóistennek, hogy csak néhány hideglelős fordulóra kért csak fel ezúttal a covid.